2011. december 9., péntek

"Jó reggelt, megyünk Torinoba?"

Tegnap, csütörtökön nemzeti ünnep volt Olaszországban, nem volt iskola. Helyette tanulást és biciklizést terveztem, de reggel 9-kor csörgött a telefonom. Péter volt az.

-Jössz Torinoba?
-Kivel?
-Velem meg a 2 francia lakótársammal.
-Hogyan?
-Kocsival. (Otthonról azzal jött.)
-Mikor?
-Fél óra múlva. Este jövünk.
-Óké, kelek.

Hát, ennyit a tanulásról. Szerencsére biciklizni amúgy sem tudtam volna, mert ma elszakadt a láncom (szóval tegnap is jó eséllyel bekövetkezett volna ez). Az autóban elkezdett járni az agyam, hogy ismerek-e valakit, aki most Torinoban lehet. 5 név is eszembe jutott, de csak az egyiknek volt meg a száma, Rosalbának, aki az elsőévesem volt Duinoban.
Az ő családja látott vendégül egy hétig Bacilisataban (Dél-Olaszország) a project weeken. Szerencsémre felvette a telefont, így az első dolgunk, ahogy Torinoba értünk (a parkolás után) az volt, hogy találkozzunk vele. Jó volt újra látni, beszélgetni. Kicsit körbevezetett minket a belvárosban, aztán elkezdett kopokni a szemünk így beültünk valami gyanúsan olcsó indiai kebab/pizza étterembe. Nekem nem lett bajom csak az egyik franciának csikart egy kicsit utána.

Sétáltunk jobbra, balra. Találkoztam egy triálossal, akivel egyből összebarátkoztam. 13 éve bicózik és lehet, hogy Budapesten fog szilveszterezni, mert ott lakik egy jó (magyar) barátja. Lehet, hogy látjuk még egymást...

Láttam egy utcai zenészt, aki Genovában is elő szokott fordulni.

Megtaláltam Kossuth Lajos egykori házát és mellszobrát. (wikipedia: "Kossuth Lajos (1802-1894): (a turini remete) az 1860-as évektől fogva állandóan itt lakott s itt is halt meg 1894-ben"
4 magyar vizslát is láttam az utcákon! Persze pórázon, külön-külön gazdikkal. Hihetetlen, nagyon meg voltam lepve, hogy hogy kerülnek ide. Biztos van valami magyar tenyésztő, aki itt adja tovább őket. Egyfelől örültem neki, hogy ennyit látok, másfelől pedig elképzelem, hogy ezeket mennyire megeszi a fene egész nap a lakásban...
A napot persze sörrel és borral zártuk, majd hazagurultunk. Annyit még muszáj megemlítenem, hogy az autópálya szerintem kegyetlen drága volt. Összesen 25.20 eurot fizettünk. A parkolás is kedves 2 euro volt óránként, a benzinnek pedig 1.7 euroért mérték literjét. Így végül egy kis Clio-ban pont annyiból jöttünk ki, mintha vonatoztunk volna. Tehát kevesebb mint négyen egy autóban nem éri meg autózni.
Most megyek pakolni. Éjfél van és holnap (szombat) hajnali 5-kor kelek. Megyünk Rómába ugyanezzel a társasággal (meg még egy franciával). Hétfőn a reptéren éjszakázunk, kedden reggel érünk vissza és irány az iskola!

További képek Torinoról Facebookon...

2011. december 2., péntek

Pisa és Firenze

Megvettem a visszafelé jegyemet is. Tehát december 19. és január 14. leszek Magyarországon.
Az egyik vizsgámat meg tudom csinálni még 19-én, a többi miatt jövök vissza januárban. A tanárok elég rugalmasnak tűnnek, ami a vizsgaidőpontokat illeti. A neten ki van hirdetve egy bizonyos adat, a docens más mond, a professzor pedig kikéri magának, hogy a vizsga időpont meghatározása nem az ő feladata - de egyébként mivel Erasmusos vagyok, ezért kb. bármikor megcsinálhatjuk.


Még az október 22-i hétvégén voltunk Pisában, Firenzében és Luccában. Most kaptam meg ezeket a fenomenális fotókat Pétertől, az egyetlen olyan magyar genovai Erasmusostól, aki nem én vagyok. Szerencsére egyikőnk sem szeret várni amíg a tömeg eldönti merre akar menni, ezért ketten vágtunk neki a városnézésnek.
Ebből egy nyugis program született.
Persze láttuk a legnagyobb nevezetességeket, de olyan dolgokat is csináltunk, amit felkészült turista nem csinál. Hátraszaltóztam a pisai ferde torony melletti pázsiton, elvesztünk direkt, focit néztünk Firenzében a Ponte Vecchio melletti poros focipályán, szőlőt ettünk és sört ittunk az utcán.

Legjobb talán a foci volt. Péter elég szarkasztikus forma, így minden bakizásnál hangosan röhögött szegény olasz úriembereken. Főleg azon, aki belerúgta a labdát a folyóba utána pedig beleesett, amikor megpróbálta kihalászni. Ez utóbbit ha jól emlékszem Kálmán bácsinak hívták. Ja, mert el is neveztük mindet, hogy még szórakoztatóbb legyen a városnézés.
Több kép Facebookon...

2011. november 15., kedd

Jövök! bicózni

Megvettem a hazafelé jegyemet! December 19-én, hétfőn érkezem 23:45-kor. Remélem másnap, kedden készen állnak azok akik ilyenkor készen szoktak, egy "lightos" összejövetelre. :) Pisából fogok repülni Wizzairrel, így a legolcsóbb és leggyorsabb is. Misha is jön velem, mert sulija már nem lesz, viszont Minszkbe csak 28-án repül Milánóból. Szóval nálunk karácsonyozik. :)

Vasárnap egy BMX-es srác elvitt kocsival (meg bicóval) egy közeli dirt pályára, amit most építenek. Állítólag ez az első Genovában, amit létrehoztak, úgyhogy jókor jöttem. Már van 6 kisebb, 2-3 méteres ugrató, ami jó alap, de holnap érkezik még ugyanennyi föld, úgyhogy még szigorúbbra meg lesz csinálva. Segítettem nekik vasárnap egy órát, aztán csak bringáztam. Holnap is megyek segíteni, egy órát el is lógok miatta, de segíteni akarok a srácoknak. Utána, vasárnap elvittek Sestri Ponentébe, ahol van egy pool. Az egy betonba belevájt pálya. Még nem igazán bicóztam ilyenben, csak Edinburghban párszor. Nem is az én stílusom, de jobban tetszett, mint számítottam rá. A nap végére rendesen elfáradtam. Nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára csak bringázástól.

2011. november 8., kedd

Polihisztor az árvízben

Az árvíz már péntek este elmúlt Genovában, bár a készültség fennmaradt. Se tegnap sem ma nem volt iskola, mert félnek a további égszakadástól. Amúgy meleg van, 15-20 fok. Aki kíváncsi találhat videokat youtubeon vagy képeket a "alluvione genova" címszavakat használva.



Az indexen is megemlítették: http://sportgeza.hu/futball/hirek/2011/11/04/az_iteletido_miatt_elmarad_a_genoa-inter_futballmeccs/
Tulajdonképpen az történt, hogy egy nap alatt több havi esőmennyiség szakadt le Genova környékére és a hegyvidékről összegyűlő víztömeg a városon zúdult át. Erre van is itt egy üres folyómeder, ami át szokta vezetni, de ez alkalommal túl sok víz gyűlt benne össze, kiöntött és elárasztotta az utcákat. Ugyanilyen gyorsan el is múlt a veszély, amint alábbhagyott az esőzés és a városban összegyűlt víz lefolyt a tengerbe.

Amíg ez történt én Milánóban voltam Mishának, akinek egy amerikai lány is vendége volt a hétvégén. Kép a találkozásról:
És amiről felismered, hogy megérkeztél Milánóba, az ez az undorító Dolce Gabbana óriásplakát:
Mivel Milánóban is esett az eső egész hétvégén, ezért sok mindent nem tudtunk csinálni. Szombaton elmentünk a Nemzeti Tudomány Múzeumba (http://www.museoscienza.org/), ahonnan a többiek 2 óra után kirohantak várost nézni, de én zárásig maradtam. A kedvenc részem az volt, ahol Leonardo da Vinci tervezett gépei voltak kiállítva. Először magamtól próbáltam meg rájönni, hogy hogy működnek, mire valók ezek az építmények, aztán elolvastam a leírásokat is. Így elég jól megjegyeztem mindet. A szuvenír boltba érkezve egyből letámadtam egy "Leonardo találmányai" című könyvet, ahol elégedetten konstatáltam, hogy valóban ezeket a gépeket láttam kiállítva. Íme néhány kedvenc:

Ezt a légcsavart ha 4 ember az alapon állva elég gyorsan hajtaná, akkor felrepülve.

Ezzel a géppel pedig nagyon szabályosan lehet gömbcikket kimarni egy testből.

Elképesztő, hogy mennyi mindent alkotott ez az ember egy élet alatt mennyire különböző területeken. Mostantól ha megkérdezik, hogy mi akarok lenni ha nagy leszek, azt fogom válaszolni: polihisztor.

2011. november 5., szombat

Maltempo a Genova

A hetvegere eljottem Milanoba a Mishahoz. Csutortok este elkezdett esni az eso es talan meg most is tart. Tegnap nagyon durvan szakadt egesz nap. En suliba sem mentem miatta, viszont igy legalabb Milanoba el tudtam jonni elobb. A palyaudvaron tobb oras keseseket irtak, foleg a part menti utvonalakrol. En ehhez kepest szerencses voltam, mert csak 25 percet kesett a vonatom.
Amikor mar Milanoban voltam Mishaval kapott o egy smst a diakcsere programjanak szervezojetol, hogy minden cserediak maradjon tavol Liguriatol (a tengerparti megyetol), foleg Genova varostol. Kivancsi voltam, hogy mi tortenhetett es ezt talaltam:

Kiontott az a folyo, amihez eleg kozel vagyok es altalaban teljesen ures. 7 halott...


http://webtv.genova24.it/2011/11/04/la-strada-diventa-un-fiume-in-piena-marassi/
http://webtv.genova24.it/2011/11/04/alluvione-auto-accartocciate-ovunque/
(A linkekhez tartozo weboldalakon jobb oldalt alul lehet talalni meg tobb videot.)

Szoval en jol vagyok. Most megyunk a Leonardo da Vinci Muzeuba Mishaval, mert itt is esik az eso.

2011. november 2., szerda

Fék égetés

Rajtam kívül csak egyetlen egy magyar diák van itt Erasmussal, Péter Pécsről. Ő fent lakik a hegy tetején és a múltkor meglátogattam. Sörözgettünk meg kártyáztunk. Megtanított a "rikiki" nevű játékra, amit tuti, hogy haza fogok vinni a haveroknak. (Mármint a játékszabályokat.) Hazafele gyönyörű volt a kilátás, viszont a hatalmas szintkülönbségnek köszönhetően folyamatosan fékeznem kellett. Annyira felhevült a rendszer, hogy amikor ráköptem a tárcsára, az úgy viselkedett, mint amikor a forró serpenyőre friss vizet öntünk. Ccccccc. Mivel a tárcsa így felhevült nem csoda, hogy a fékpofa is szétégett, elkopott. Másnap körbe is jártam a helyi bicóboltokat, de itt az Avid BB5-ös mechanikus tárcsaféket nem ismerik, így fékpofájuk sincs hozzá. Rendeltem tehát Ebayről Angliából. 13 napja bejelölte az eladó, hogy "elküldve". Lehet, hogy gyalog hozzák, mert azóta is várom a csomagot. Nagyon zavar, hogy csak emiatt nem tudok bringázni. Próbálkoztam úgy fékezni, hogy a talpamat a kerékre nyomtam, de ezáltal megolvad a cipőm talpa és a gumi is gyorsabban kopik. Szerintem az olaszok kavarták el valahova a fékpofákat.
Ismerek valakit, aki már kapott külföldről csomagot a genovai szállására. Rendelek még egyet, az ő címére, hátha oda odaér.
Nyerget is kell vennem újat, mert kilóg belőle két kis fémdarab, ami karcolja a lábamat.

2011. október 12., szerda

Milano with Misha

Már az előző hétvégén meg akartam látogatni Mishát, aki nálam már volt 3 hete. De mivel arra a hétvégére lebetegedtem csúsztatni kellett a dolgot a mostani hétvégére. Viszont közbejött egy-két olyan programlehetőség, amit nem szerettem volna kihagyni. Először is szombaton egy közeli faluban dirt jump fesztivált rendeztek a helyiek és meghívtak engem is. Vasárnap pedig egy másik közeli faluban lett volna egy kis fun box verseny, amin szintén szívesen részt vettem volna.

Így tehát egész héten a hétvégémen gondolkodtam, mert tudtam, hogy Misha nagyon vár és tuti jót, de nem megismételhetetlent mulatnánk együtt, viszont ezek a bicós rendezvények csak most vannak és sok környékbeli riderrel megismerkedhetnék.
Legalább 3x meggondoltam magam és éppen a 4-re készültem pénteken suli után, amikor hazamentem és veszettül elkezdtem az interneten kutatni, illetve felhívogatni minden illetékest. Több mint 1 órámba telt, mire meghoztam a végső döntést. Kiderült hogy a szombati rendezvény inkább csak egy kis éjszakai bemutatózás majd buli. Az ottani néhány srác néhány srác nagyon profin tolja, úgyhogy a bemutatózásban nem sok hasznomat vették volna, főleg nem éjszaka egy ismeretlen pályán.
(Video a tavalyi rendezvényről itt látható: http://www.youtube.com/user/CPGANGchannel?blend=8&ob=5#p/u/0/YjjykhjqM3g )
Nem mellesleg este 8kor kezdtek volna el bicózni, nekem pedig 10kor jött volna Genovába az utolsó vonatom. A vasárnapi pálya meg elég kezdetlegesnek tűnik az internet alapján, drága lett volna az utazás és ott sem maradhattam volna sokkal többet. Szóval nyert Misha és Milánó, viszont mivel ennyit tököltem lekéstem a 4 órás vonatot.

Mentem hát a következővel, a 6 órással, ami 8ra ért Milánóba. Misha egy 5 literes hordó sörrel várt rám szeretettel, amit be is pusziltunk gyönyörűségesen. Utána egy kis esti séta a városban majd nyomás haza aludni, hogy fittek legyünk a szombatra, ami alaposan próbára tette állóképességünket.

Egy lightos 6 órás városnézés után fociztunk 2 órát Misha koleszos haverjaival. Mind a ketten lesérültünk úgy ahogy. Ő a bokáját csavarta ki én pedig a combom tövét meg könyökömet az agresszív de gyakorlatlan játékstílusomnak köszönhetően. Ugyanakkor Misha 1 én meg 2 gólt lőttünk, szóval nem voltunk rosszak. Mint, ahogy azt most már látom, a lábam elsősorban csak izomlázban szenved(ett), mert nincs hozzászokva ennyi futáshoz illetve a nagy pályához. Na de mit nekünk a fájás, azért lementünk a konditerembe breakelni egy órát, és persze ha már ott voltunk gyúrtunk is egy kicsit. :) Aztán 11kor kezdődött a buli...

Koleszos buli volt, ahol minden résztvevőnek 5 eurot be kellett fizetnie a közösbe. Így több mint 100 ember és 700 euronyi pia gyűlt össze. Amikor elkezdett játszani a DJ, 11kor, még senki nem volt a táncparketten. Ezt kihasználva mi breakeltünk még egy kicsit Mishával, aki már a lábujját is fájlalta egy rossz landolás következtében. Szóval amikor már járni sem bírtunk a fájástól, kezdtünk becsiccsenteni és ismét annyira összeizzadtuk magunkat, mint fürdés előtt (meg kapott tőlem egy hátraszaltót is) végre sikerült lebeszélnem a breakdance battle folytatásáról és elkezdtünk integrálódni. Ami elég jól is sikerült, de azért mindent nem fogok közzé tenni az interneten. :D Elég az hozzá, hogy hajnali 6kor kapcsolta ki a DJ (Mattia Tommasone) a hangot és mi még akkor is ott voltunk.

Mondanom sem kell, másnap délután 7ig csak fetrengtünk és fájlaltuk testrészeinket. Sajnos azonban muszáj volt megmozdulnunk és hazamennem. Misha kijött velem a vasútállomásra, ahol hihetetlen módon ismét véletlenül összefutottunk Chiara Paduanoval, aki öccsét látogatta Milanoban. (Ők azok, akiknél laktunk Monfalconéban néhány hétre.) Így legalább nem egyedül kellett visszavonatoznom Genovába. És ismét nem jött kaller a vonaton, úgyhogy legközelebb harmadszor is felhasználhatom ugyanazt a jegyet a Milano-Genova útvonalon.

Képeket raktam fel Facebookra, de sajnos (vagy szerencsére) csak a városnézésről vannak.









2011. október 6., csütörtök

Is-is

Az ezelőtti hétvégén voltunk a híres Cinque Terrében, ami Olaszország egyik leghíresebb helye. Azért különleges, mert régen nem nagyon lehetett máshogy megközelíteni csak hajóval. Ugyanis az 5 kis falut mint hegyek zárják körbe és az egyetlen kiút a tenger. A fekvése tényleg nagyon szép volt. A program nem volt túlszervezve. A szervezők, az Erasmus Genova tagjai délután 4 órakor bejelentették, hogy most van 3 óra szabadidőnk. Nem cécóztam hát, alsógatyában irány a tenger. Nem sokan tartottak velem, pedig nagyon jó volt. Képeket raktam fel Facebookra.
(A lakótársaim: Joseph, Martin, Kevin és Én)

A legutóbbi hétvégén pedig Mishát akartam volna meglátogatni Milánóban, de sajnos lebetegedtem (már jól vagyok), úgyhogy itthon maradtam. Helyette rendeztünk szombaton egy házibulit, ami elég jóra sikeredett. Kb 25en voltunk, ennek ellenére sem piszkálódtak a szomszédok.

Dilemmában vagyok, hogy mit csináljak a következő hétvégén, mert Misha nagyon vár rám Milánóban, viszont egy közeli faluban lesz valami dirt jump rendezvény, ahol elvileg bicózhatnék. A legtöbben azt javasolják, hogy bicózni menjek, mert Milánóba máskor is mehetek. Azt hiszem igazuk van és Misha is megérti.

Régi vágyam valóra vált, beszereztem egy húzódzkodó rudat a lakásba. :) 26 euro volt a Dechatlonban. Ennyit megér egy izmos test. :D És még fúrni sem kellett, mert ahogy ránehezedek szétfeszíti magát és a két falat, ami közé beraktam.
Az órarendem úgy néz ki, hogy összeállt. Fel kellett vennem egy kurzust a közgáz szakról, mert a mérnökiből semmi arra érdemes nem fért már bele az órarendembe. Az óra neve valami olyasmi, hogy "Vállalati menedzsment és közgazdaságtan". Kedden, szerdán és csütörtökön van délután 16:30 és 18:00 között, ami kb. a legrosszabb időpont szerintem, mert így teljesen megöli a délutánomat. A többi tárgyam reggel 8:00 és 16:00 között szokott lenni egy egészen másik helyen. Maga az óra abból áll, hogy megállás nélkül magyaráz a nő és nyomkodja a prezentációját, ami olyan mintha egy esszé lenne. Mindenki szorgalmasan másolja én pedig azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák.

Szóval elég nehezek olaszul az órák, annak ellenére, hogy a szintfelmérő teszt alapján a legjobb 10%-ban vagyok az Erasmusosok között. És mivel nem voltunk elegen, ezért nem is indítottak (még) nekünk nyelvórákat. A lakótársaimnál jobban beszélek olaszul és angolul is. A múltkor direktbe raccsolnom kellett, hogy a német srác megértse azt a szót, hogy "room" (szoba).

Én azt hittem, hogy az Erasmusnak az a lényege, hogy egy olyan országba menjünk tanulni, aminek a nyelvét már beszéljük, így ne veszítsünk évet az otthoni egyetemünkön. De valójában úgy látom, hogy ez nem így van. A legtöbben azért jöttek, hogy bulizzanak illetve a nulláról kezdve megtanulják az olaszt. Ha ezt tudom, akkor lehet, hogy inkább Németországba mentem volna Erasmussal, hogy megtanuljak németül. Ráadásul legalább lett volna mit csinálnom a nyáron, hiszen az Erasmus 500 euroval támogatja az adott nyelv tanulását. És mint megtudtam Edinburghból én vagyok az egyetlen gépésztanonc, aki külföldre ment idén (Erasmussal), tehát a német lehetőséget ki sem használták. Persze ezzel most már nem tudok mit csinálni, de egy állandó rossz érzéssel tölt el. Egy év alatt megtanulhattam volna ragyogóan németül. Ráadásul Genova nem is tetszik.

Alig van 1-2 biciklis az utcán, ami annyira nem is zavar, de emiatt persze bringatárolók sincsenek. Az előbb voltam a menzán, ahol az épület előtt a korlátnak láncolva hagytam a bringámat. Amikor visszamentem valami illetékes néni, be is támadott, hogy ez itt nem parkoló, itt nem lehet hagyni a biciklit, ha még egyszer itt hagyom akkor elvitetik. Arra a kérdésre, hogy vajon hol hagyhatnám, pedig csak annyi volt a válasza, hogy az nem az ő problémája...

De, hogy ne csak panaszkodjak, megemlíteném, hogy tegnap voltam egy házibuliban, ahol kb 50-en voltunk. Elég jóra sikeredett. :) Most szundítok egyet, még a délutáni órám előtt, hogy este tudjak menni a Club Fellini nyitóbulijára. :)

2011. szeptember 22., csütörtök

Az új otthonom

A lakásomban 2 szingli és 1 kétágyas szoba van. Én gyorsan lestoppoltam azt a szinglit, amelyik a teraszra nyílik. Ezért jó, ha a lakótársaid nem beszélnek olaszul és neked kell a közvetítővel tartani a kapcsolatot! :D
Nagyon tágas a lakás, hatalmas terek vannak, de sajnos kevés a bútor. Sajnos is meg nem is, mert így van hely breakelni a nappaliban, ha beköszönt a tél és nem lehet bringázni odakint. :) Az első pár nap takarítással telt, ezen a héten pedig kaját, piát tárazok, illetve olcsó bútorok után kutatok. Már szőnyeget is szereztem a fürdőszobába meg az én szobámba is, amin tudok felülésezni, illetve igény esetén aludni is lehet rajta. :)
Íme pár kép:
A bal oldali épületben lakom. Ezen a szép emelkedőn kell mindig felcaplatnom.
Az előszoba, ahol a bringám alszik:
A nappali, ahol a vendégek alszanak:
A dupla szoba, ahol a német Martin és a francia Kevin alszanak:
A belső szoba, ahol a francia Joseph alszik:
Ahol az én testem alszik (átalakítás előtt):
Ahol a konyha alszik:
Ahol a WC alszik:
Ahol a város népe alszik:
És, ahonnan mindezt látni, a terasz:

Költözés

Hétfőn átköltöztem! :) Nem is volt olyan nehéz, mint ahogy azt vártam. Az itteni BKV nem vonaljegyet árul, hanem 100 perces jegyet. Ebbe a 100 percbe éppen belefért kettő oda-vissza utazás a koleszből az új lakásba, harmadjára pedig átvittem a bringámat, bringával. :)
Az első körben a bőröndöt és a dobozt vittem, amibe mindent bedobáltam és körbecelluxoztam ismét. A második körben csak egy ágymatracot cipeltem át, amit az egyik kiköltöző szomszédom hagyott rám. Gondoltam megtartom, mert jól fog még jönni. Például Misha is ezen aludt amikor itt volt. Viszont, ahogy elindultam az utcán a busz felé eszembe jutott a bolond hajléktalan, aki a kolesztól kb 50 méterre "lakik" egy bolt kirakata előtt az utcán. A környék látszólag befogadta. Nem látom, hogy bántanák, gondolom kaját is ad neki valaki. Néha láttam labdázni a gyerekekkel. 10 méterről érezni a szagát. Szóval szerencsétlen ember nem hogy hajléktalan még bolond is, gondoltam több hasznát venné a matracomnak mint én magam. Elindultam hát felé, hogy odaadjam neki. Már ahogy közeledtem felé káromkodott valamit, amit nem értettem. Amikor elé értem megkérdeztem, hogy kéri-e a matracot. Erre szintén káromkodni kezdett valami furcsa nyelven, amit valószínűleg csak ő ismer. Megkérdeztem mégegyszer. Ő erre felkelt és megindult felém káromkodva. Kérdőn oldalra néztem, ahol egy szenegáli kismama figyelt minket és az arcáról ezt olvastam le: Igen, ő bizony egy gyagyás ember, akin még segíteni sem lehet. Nem akartam hát erőltetni a dolgot, nehogy nekem jöjjön (mármint a csöves, nem a kismama), tovább álltam hát.
Szóval végre otthagytam azt a környéket, ahol az egy hét alatt kétszer láttam, hogy a rendőrök letartóztatnak valakit, ahol a hölgyek az utcán dolgoznak, a férfiak pedig időnként gyanúsan megkérdezik, hogy mire van szükségem és ahol négyszer láttam patkányt, s egyszer bele is rúgtam véletlenül. Ehhez képest most ugyanazért a pénzért egy csöndesebb, panorámás lakónegyedben vagyok, ahonnan 10 perc a belváros és 15 perc a suli bicóval.
Részletek és képek a lakásról a folytatásban...

2011. szeptember 18., vasárnap

Misha in Genova

Pénteken délután megérkezett Misha. Sétálgattunk a városban, megmutattam neki azt a környéket ahol most lakom és azt, ahova költözök. Ő is a költözést javasolta. Este egy vacsorára voltunk hivatalosak többi Erasmusos diákhoz utána pedig bulizni mentünk velük.
Szombaton strandolni voltunk a tengerparton Chiaraval és 2 lengyel csajjal, akik szintén Erasmusosok. Hazafele megéheztünk és felajánlottam, hogy főzök egy lecsót az egyik lány konyhájában.
Magyaros összetevők híján kicsit szokatlanra és hígra sikeredett, de azért mindenki kinyalta a tányérját maga után. Este leszakadt az ég, úgyhogy nem tudtunk bulizni menni, csak kártyáztunk és megtanítottam nekik a Perudot. Ilyen értetlenül még soha senki nem állt hozzá ehhez a játékhoz. Az egyik lengyel annyira ideges lett attól, hogy nem érti, hogy inkább ki ment cigizni. Csalódtam benne! :D
Vasárnap pedig pihentünk illetve a kikötőben mászkáltunk Mishával, akinek a vonatát sztrájk miatt törölték, így csak este 6 órakor tudott visszaindulni Milánóba.