Felföldi vasárnap

Kedves olvasóim!

Türelem rózsát terem, úgyhogy most írok egy rózsás bejegyzést!:)

Szeretném bemutatni két relatíve újdonsült barátomat, Ákost és élettársát Ágit. Apukám ismeri őket pár éve, így amint kiderült, hogy Edinburghban fogok tanulni felvettük velük a kapcsolatot. A lehető legjobb embereket találtuk meg, hiszen ők ketten egy weboldalt is vezetnek, amelyben a Skóciába való kiutazás/kiköltözés lehetőségeiről beszélnek személyes tapasztalataik alapján.

Ez a weboldal a http://www.iranyskocia.hu/ . Ajánlom figyelmébe annak, akit érdekel Skócia vagy csak úgy általában a külföldre utazás/költözés. Nekem is segített.

Tehát, legutóbbi kocsmázásunkkor (kb egy hete ilyenkor) megkérdezték, hogy van-e kedvem velük menni vasárnap a felföldre kirándulni. Hát hogyne volna, feleltem én és már el is érkezett az indulás időpontja, Január 23, vasárnap hajnali 6:30.

Ákos jófej volt és ekkorra jött értem, amíg Ági és az ő magyar látogatója a szendvicseket készítették otthon. Így hát ténylegesen, négyen, bepakolva, 7:30 körül indultunk. Első megállónk egy igazi vörös skót marha volt.

Highlands Jan 23

Ezt követte egy féligmeddig befagyott tó a hegyek között. Itt tűnt fel, hogy mennyire eltávolodtunk a várostól. A tó partján egy lakókocsi parkolt, melynek lakóit felébresztettük.

Származási hely: Highlands Jan 23

Ezután egy hosszabb szakasz következett, mely során mint a hárman bealudtunk kivéve Ákost, mert ő vezetett. Joggal üvöltött rám, hogy "Ne aludj már! Gyönyörködj a szép tájban!" - főleg, hogy én ültem elöl. Kérdeztem, hogy nem tud-e valami kávézót a környéken. De tudott, egy lakókocsit az egyik szerpentinkanyarban. Gyorsan betoltam a kávét, ami szerencsére segített, így az út hátralévő részében tudtam szórakoztatni a vezető Ákost. Ekkor volt még 3-4 pár perces megálló, amit vagy azért tettünk meg, mert volt ott egy geoláda (www.geocaching.hu - innen ismeri Apum Ákost) vagy azért mert valami remek fényképlehetőség tárult elénk, például egy helikopteres mentőpróba vagy egy vár egy szigeten a taván a szigetnek.

Származási hely: Highlands Jan 23

Teltek az órák, kattogtak a fényképezők, nőtt a gyönyörmutatóm, csak egy probléma volt: kezdtem éhes lenni. Áginak köszönet a finom szenyákért, de azért mégsem akartam felfalni az összeset - örültem amikor végre megérkeztünk végállomásunkra, Obanba.

Származási hely: Highlands Jan 23

Ákosék elég rutinosan mozognak már a Felföldön, egyből megtalálták a helyi fish and chips étkezdét. Ki nem találjátok mit ettem: fish and chipset! :) Finom, bár elég homogén íze volt úgy az egésznek. Ez a városka az Atlanti-óceán partján van, így itt a hal a tradíció. Meg a haggis, ami olyan mint nálunk a véreshurka, csak az finomabb. :P

Származási hely: Highlands Jan 23

Ákos és Ági mondták már, hogy meg vannak őrülve a madarakért, de én azt hittem ez kimerül abban, hogy fürjeket tartanak a lakásukban. Tévedtem. Állítom, hogy azért akartak a tengerparton kajálni, hogy a madarakat etethessék, majd miután már a fél ebédjüket elhasználták csalinak Ákos rávetette magát az egyikre és a keze közé vette. A madár kidobta a taccsot, de legalább Ákos boldog volt. Ez a boldogság Áginak is kellett, aki hamar átvette a madarat, míg Ákos azt próbálta megmagyarázni nekem, hogy az jó ha belecsíp a madár, mert akkor azzal legalább eltereli a saját figyelmét és a másik kezünkkel bökdöshetjük. Meg nem lettem győzve, de végül "még sose fogtam tengeri sirályt" alapon én is megfogtam az állatot. Aztán szabadon is engedtem, ágyő!

Származási hely: Highlands Jan 23

Még volt ott valami kis kolosszeum, ami egykoron múzeumnak épült, de aztán nem lett befejezve. Oda fölmentünk fényképezgetni, aztán elindultunk hazafelé.

Származási hely: Highlands Jan 23

Egyszercsak mintha valami mesébe cseppentünk volna, egy hatalalmas, kifeszített vízszintű, tökéletesen tükröződő tó mellett találtuk magunkat, körülötte hegyekkel, rajta sziget, azon vár. Itt olyan képek készültek, hogy azt sem látni melyik a teteje és melyik az alja. Ehhez a várhoz be is tudtunk menni, mert éppen apály volt. Ennek Ákos nagyon örült, hiszen már legalább háromszor voltak itt, de még sosem tudtak bemenni.

Származási hely: Highlands Jan 23

Származási hely: Highlands Jan 23

Utolsó megállónk a hatalmas Loch Lomond volt, Nagy-Britannia legnagyobb területű tava. (Megjegyzem, a Balaton nyolcszor nagyobb!) A legnagyobb térfogatú a legendáiról híres Loch Ness. A Loch tavat jelent írül és skótul.

Már sötét volt amikor ide értünk így nem élvezhettük maximálisan a látványt, de Ákos kipróbálhatott egy-két hosszabb záridős képet a fényképezőjével, így igen fasza kis képeket produkált.

Származási hely: Highlands Jan 23

Most már tényleg nem volt megállás Edinburghig, Glasgown keresztül is megállás nélkül jöttünk ahogy azt az útvonaltervünk is mutatja.

View Larger Map

Itt már Ági vette át az irányítást, míg nekem Ákos részletesen elmesélte első napjait Edinburghban. Kétségtelen, hogy sokkal nehezebb volt neki, mint nekem és minden elismerésem számára.

Köszönöm szépen nektek, Ági és Ákos ezt a felejthetetlen vasárnapot és persze a csodás képeket is!

Refresher's week

Lassan túl vagyok az első hetemen. Az a helyzet, hogy jó volt. Határozottan jobban érzem magam a sok Pollock Hallsos ember között. Még mindig rengeteg az új arc, de sokakat ismerek. Nagyjából átlátom ki az, akivel csak köszönünk egymásnak, ki az aki rám se néz, kivel vagyok jóba, ki tudja hol van ma buli stb.. Hiába, ahhoz hogy beilleszkedjek néha menni kell az árral. Ezért úgy döntöttem, hogy tegnap hagyok a többiek rámbeszélésére és egyefene beülök egy taxiba, kivárom a sort, fizetek belépőt és clubbingolok. Más kérdés, hogy odabent nem szeretem amikor lógnak a nyakamon, de jó volt, hogy szinte bárhova néztem láttam ismerős arcokat. Kicsit olyan gólyahét feeling volt, csak most már többet tudtam az illetőkről.
Azelőtt magyaros estet tartottunk Koloséknál, ami szintén nagyon jó volt, jó újra együtt velük. Mondjuk amikor lesulcoltam a Balázst és erre egy ököllel homlokonütés volt a válasza, akkor kicsit elgondolkodtam, hogy biztos ugyanabból az országból származunk-e, de hát neki gyakran vannak gyenge pillanatai.
Az egyetem szintén jó. Egyre csak szűkülnek az osztálylétszámok, ahogy mindenki jobban specializálódik és jó érzés inteni az embereknek a szomszéd padban, hogy "Cső testvérem, milyen volt a tegnap este?". Szóval hasonló a szitu mint Pollockban. Ami a tanárokat illeti abból minden tárgyból jobbat kaptunk. A tantárgyak és az órarendem pedig nagyon hasonlóak mint előző félévben. Mondjuk ma majdnem elsírtam magam, ahogy a Dinamika 2 nevű órán azt számolgattuk, hogy vajon egy 2 kgos test lecsúszik-e a 30 fokos lejtőn ha 0,4 a mű. Persze értem én, hogy ezzel csak az inertial forces-t akarta bevezetni, de az egész óra ráment.
Kedvesen beraktak két kötelező laborgyakorlatot így az első hétre, amin ha valakinek nem sikerül résztvennie, akkor autómatikusan megbukik. Nekem szerencsére sikerült. Érdekesek voltak.
Az elsőn egy úgynevezett G-clampet kellett barkácsolnunk megadott méretekre egy darab aluminiumtömbből reszelővel és fúróval. Olyan igazi sufni-meló volt. Arra emlékeztetett, amikor fékmerevítőt csináltam a bringámra otthon. El is készült a művem és meg is tarthattam.
A másik foglalkozás pedig csak egy bemutató volt egy esztergapadtól, valamint egy CNC gépről, amiben kb 10ed annyi idő alatt elkészítettük ügyanazt a G-clampet, amit a múltkor kézzel. Megengedték, hogy megtartsam ezt is. Még bele is gravítoztuk, hogy "CHEERS", amit a skótok nagyon sokat használnak.
Szóval most van egy pár ilyen szorító izém, tehát bármikor egy asztallapot egy bakhoz tudok erősíteni vagy hasonló, nem gond. :)



Holnap lesz az első munkanapom az idei évben!:)

Otthonlevés WooHoo!:)

Nos, tehát mint ígérem kicsit bővebben beszámolok az otthon történtekről, azoknak akik nem tudnák.

Elindultam az edinburghi szobámból este 9 körül. Átmentem a magyar haverokhoz. Náluk ettünk, ittunk, counter-strikeoztunk és nem aludtunk. 5re jött a taxi, amivel hárman mentünk. A többiek (Balázs és Sud) Londonon keresztül vettek jegyet. Ők szegények nagyon megszívták, mert London le volt bénulva és törölték a járatukat és másnap kellett jönniuk asszem Zurichen keresztül. De most mindjárt megyek hozzájuk és elmesélik. Az én Edinburgh-Hahn (Frankfurt) járatom gond nélkül elindult. Viszont a Hahn - Budapest járatomat úgy húzták el előlem mint a mézesmadzagot. Mindig toltak rajta még pár órát. Megpróbáltam előnyömre fordítani azt, hogy előző nap nem aludtam semmit és bevackoltam egy sarokba aludni. 2-3 órákat aludtam, mindig megszakítva valamivel. Néztem filmet, counter-strikeoztam, ettem, vagy épp a 8 eurós kártérítésemet vásároltam le. Tulajdonképpen tök jól elvoltam, csak egy dolog izgatott nagyon.

Kb másfél hónappal elkezdtem tervezni azt, hogy hogyan is tudnám én meglepni a barátaimat otthon nagyon. Az lett a megoldás, hogy ugye van egy 12 fős nagyon jó baráti társaságom, az ifik, közülük egy, azaz a Moncsi tudta, hogy megyek. Ő megszervezett egy "karácsonyi bulit" maguknak én meg jól azt mondtam, hogy "Hát, nem tudom, hogy megérné-e hazamenni." Szóval örültem, hogy meglepődnek majd, de hajnali 1 körül el kellett ismernem, hogy örülök, ha egyáltalán hazavisznek valahogy. Pont akkor hívott a Moncsi, hogy helyzetjelentést adjak és akkor szépen lelepleztem magam a többieknek. És akkor megtörtént a csoda, beállt egy gép, ami a miénk volt végre. Erre Apu felhívott, hogy menjek taxival inkább. Na, hát több se kellett, már mondtam is a Mauninak, hogy józanodjon marhagyorsan, mert 4 körül érkezek. Kijött elém és elvitt a buliba. Na, hát ez aztán a barátság. Meg ami utána volt. Mindenkit felébresztettem és megölelgettem. A lelkesebbek még 2 órácskát mókáztak velem, aztán aludtam. Ott, Gyálon, az Alex szobájában a parkettán, egy babzsákon. Lábam a Májki lábán, Csabi mellszőre a kezemben, hallom, ahogy a szomszéd szobában a Dávid udvarol a Fanninak, a Vica csak lesi őket, a többiek meg lent horkolnak a nappaliban. Szúrnám azt a pillanatot bármelyik időpontban!:) Végre hazaértem.

2 óra múlva már keltünk is, még 2 óra reggeli mókázás, és irány a haza, ahol már vár a család. Olyan normális volt. Mintha csak ottalvós buliba mentem volna.:)

Ha ilyen tempóban mesélek, akkor viszont sosem érek át Kolosékhoz pizzázni, úgyhogy belehúzok.

Korizni mentünk sokat a barátokkal, majdnem minden nap taliztam valakivel, Moriban voltunk, gyálon, Gyurkánál, nálunk Füreden szilvesztereztünk páran 2-3 napig. Jajj, az is dejó volt a Disneymaraton. Vettem 12 ugyanolyan skót sapkát Ebayről az ifiknek. A Welcome bulimon akartam nekik odaadni, de mivel akkor nem tudtam hazamenni értük, ezért el kellett napolnom az ajándékosztást. Úgy akartam, hogy a lehető legtöbben ott legyünk, hogy az élmény legyen emlékezetes. Asszem sikerült, nagyszabásű Gyurci úr és Vica asszony felkínálták az otthonukat a búcsúztatásomra, ami "feltette az i-re a pontot". Másnap még kellemesen egy Gyáli összeülés és nem alvás után pedig elindultam vissza, zökkenőmentesen.

Ezen kívül volt még családozás, UWC Hungaryzás, UWC előadásokat tartottam és 1000 boccs, annak akit kihagytam, de olyan sok minden történt. Ja, beteg is voltam egy hétig - az nem volt jó.

Szilveszter a Balatonon:

Koccintás a jégen:

Búcsúbulim mókázás:

Sapkaosztás:

"Egy mindenkit, mindenki egyet!" :)

Visszaértem Edinburghba!

Új szobatársam van, mert Walter azt kapta a szüleitől karácsonyra, hogy befizettek neki egy szingli szobára. Az új srác már itt volt amikor megérkeztek. Ő is amcsi. Cserediák. Történelmet tanul. 21 éves. Egyenlőre ennyit tudok róla.

Most meg megyek aludni mert tegnap éjjel post-goodbye partyt tartottunk és nem aludtam semmit sem és fáj már a szemem az ágyravágyástól.

Holnap reggel 7:10kor indulok vissza. Majd írok, hogy milyen jó volt itthon, WooHoo!:)