Science Festival 2

Vége van a Science Festivalnak. Április 9-től 22-ig tartott. Az egyetlen szabadnapom az egyik vasárnap volt, ilyenkor költöztem vissza Bálint lakásából a szobámba. Jó volt náluk lakni, köszönettel tartozom nekik, hogy befogadtak erre a két hétre. Tehát ebben az időintervallumban (9-22), mint Science Communicator dolgoztam. Viszont volt itt más is. Tekintettel arra, hogy milyen kiváncsi és örökmozgó vagyok elvállaltam minden lehetséges mellékmunkát, amire csak lehetőség volt. Ezek közül az egyik egy 2 napos tréning volt közvetlenül a fesztivál után. A másik pedig egy "fogd-meg-munkás" (költöztető) beosztás volt az épületből való kirámolás során.

Így aztán 22-e helyett 27-ig dolgoztam szünet nélkül, amikor is már azt mondtam, hogy elég, mert nekem el kell kezdenem tanulni a vizsgáimra. És még nem említettem a legjobb munkát. Az egyik Science Festivalos rendezvény, amelyre be lehetett fizetni az Állatkertben Alvás volt. Volt egy éjszaka gyerekeknek és volt egy felnőtteknek. Sikerült mind a kettőt megcsípnem, pedig a gyerekekhez 6-an, a felnőttekhez pedig csak 2-en mentünk.

A gyerekesnél gyakorlatilag rajvezetőt kellett játszanunk, ami nekem nagyon rutinosan ment, tekintettel a 6 évnyi Gábor-Táborozásra. Már a bemutatkozásomnál felkiáltott egy fiú, hogy "Wow, Attila a hun, de király! Minket válassz." Természetes, hogy őket kaptam. Mi voltunk az egyetlen fiúcsapat: hét 10-12 éves srác, egyik hangosabb mint a másik. A kollégák kárörvendve kívántak sok szerencsét hozzájuk. "Nem lesz itt semmi gond, ne aggódjatok." - feleltem félvállról és már mentem is kíváncsian a srácaimhoz, hogy megnézzem milyen támadásoknak leszek kitéve.

Ahogy gondoltam, nem volt semmilyen nehézség. Gyorsan megkedveltek, elneveztek Mr. A-nak, mert az Attilát nehéz volt kiejteniük, rajnévnek pedig jóváhagyták a "Hey-Ho" javaslatomat, tekintettel arra, hogy a Hófehérke és a hét törpe zenéjét énekelték folyamatosan. Az állatkerti séta után egyenként kértek tőlem engedélyt, hogy elmehetnek-e fogatmosni, átöltözni stb. Meg is voltam lepődve, hogy mennyire komolyan vesznek. Aztán az esti kvízen bebizonyították, hogy az eszük is a helyén van, mert másodikok lettünk a hat raj közül. Én alig tudtam 1-2 kérdésre a választ, de ezt azzal lepleztem, hogy azt a két srácot gyömöszöltem bele a hálózsákjába, amelyik folyamatosan elmászkált. Így aztán mindenki jól mulatott.

Én is hamar megkedveltem őket és természetesen most még jobban várom már az idei Gábor-Tábort. Hiányzott nekem az, hogy gyerekekkel legyek. Jó volt ez a három hét.

Science Festival

Jó reggelt!

Péntek van, reggel 8:30. Reggelizem és megyek dolgozni a Science Festivalra.

Science Communicator vagyok.Komunikálom a tudományt. Az Edinburgh International Science Festival arról szól, hogy két hétig különböző tudománnyal kapcsolatos foglalkozások, előadások mennek Edinburghban, főleg gyerekeknek, de azért felnőttekre is gondolnak. Én a City Art Centre-ben dolgozom, ami erre a két hétre gyakorlatilag átváltozik Csodák Palotájává. A 6 emeletes épületben kb 25 "workshop", foglalkozás zajlik.

Én az Adventure-Bots and the Temple God foglalkozást vezetem 4 másik kollégával. Ebben a foglalkozásban a gyerekeknek Indiana Jones alakú Lego Mindstorm robotokat kell irányítaniuk számítógéppel.

A küldetés egyszerű: Küldd aludni a templom istenét, gyűjtsd be a zsákmányt, majd rejts el hamis kincset, hogy megvicceld a többi kincsvadászt.

Elvileg legalább 8 éves gyerekekkel dolgozom, egyszerre maximum 4-gyel, habár volt már, hogy 5-en voltak és volt már egy 4 éves kincsvadászom is. Ő nem volt könnyű eset. Még beszélni sem tudott, de már nem értettem amit mond a masszív skót akcentusa miatt. :)

Megyek, nehogy elkéssek!

Milánói Makaróni

Holnap kezdek dolgozni a Science Festivalon. Addig semmi dolgom nincs. Viszont, mivel kidobtak a koleszból a tavaszi szünetre, most Bálint lakásán lakom. Tehát magamat kell etetnem. Ami nem könnyű feladat. De mivel már régóta tervezem, hogy megtanulok főzni egy-két ételt most élek a lehetőséggel. Múltkor Balázzsal csináltunk vmi gyors tésztaszószt, ami elvileg milánói makaróninak indult, de gyakorlatilag Balázs megérzései voltak a felsőbbrendűek. Nem lett rossz, de azért kicsit túl hígra sikeredett.

Mivel akkor én csak szakács-asszisztens voltam, eldöntöttem, hogy ma én leszek a főszakács. Elmentem reggel a Lidlbe és bevásároltam, amit írt az internet a milánói makaróniról. Olyan lyukacsos tésztát nem találtam, amiből Anyu szokta csinálni, úgyhogy sima spagettitésztát vettem. Úgy ahogy követtem a recept utasításait, de mint kiderült sűrített paradicsom helyett paradicsomszószban úszkáló szeletelt illetve egész paradicsomot sikerült vásárolnom. De gyanús volt előre, úgyhogy egy kifejezett "tészta szószt" is vettem egy üveggel.

Megfőve:

Tálalva:

Olyan jól sikerült, hogy el sem hiszem. Kapott belőle Lisa (a lakótársam) meg Balázs is és ők is elismerték a sikert. Kezdem érteni miért kell megdicsérni mindenkinek a főztjét. Szegény Anya.

ReUnion utazás

Véget ért a kis kiruccanásom.

Edinburghból busszal Londonba, ott Szabival voltam 2 napot. Aztán Ryanairrel utaztam Triestebe és Duinoba. Csütörtökön érkeztem. Egészen hétfőig aktív szocializálódás, bulizás és pihenés volt a program. Üdvözlés és búcsúzkodás. Kb 20an voltunk az én évfolyamomból és néhány másodévesen is felbukkant. A programok közül kitűnt a magyar vacsora Eszternél, aki szintén egy volt duinos diák és most mint tanár volt itt próbaidőn.

Tehát minden szép és jó volt. Egészen a hétfői iskolagyűlésig. Ilyenkor mindig elmondják a heti programot és lehetőségeket. Minden tanár és diák felszólalhat, aki úgy érzi, hogy szeretne valamit mondani a többieknek. EE, TOK, egyetemi jelentkezések, social service, physical activity, college service, fundraising, project week video, yearbook page ááááá!!! El innen! Én ezeket már mind megcsináltam kérem szépen! Nekem nincs már itt semmi dolgom. Szegény diákok. Ők pedig egyik napról a másikra el lettek havazva a munkában. Nem akarom őket zavarni sem. Hirtelen úgy éreztem, hogy semmi keresnivalóm sincs már itt. Mennem kell. Mentem is pár óra múlva. Juliustól is könnyes búcsút vettünk.

A reptér várótermébe érve összetalálkoztam 3 volt duinos iskolatársammal. Ők is Londonba mentek. Az egyik átutazóban volt, a másik ott élt, a harmadiknak (Ghenadie) pedig a Királyi Zeneakadémián volt mester-szintű tangóharmonika órája másnap.

Éjszaka 1kor értem a londoni koleszomba. Egy 10 ágyas szobában voltam. Amikor megérkeztem már néhány olasz srác aludt benne. Egy perccel utánam nyílt az ajtó. 6 holland egyetemista lány volt. Ez megmagyarázta miért nem bűzlött a szoba. Habár, másnap reggel az olasz srácok több időt töltöttek a hajuk igazgatásával, mint a lányok. Egész jól aludtam mindkét éjszaka és nagyon jó volt a társaság is a koleszban. Csupa egyetemista, vagy hasonló korú diákmunkás vagy utazó. Volt, aki fél évre jött, volt aki csak egy éjszakára. A szerdai reggeli közben (igen, még reggelit is adtak!) kérdezték az ott dolgozók, hogy mit csinálunk ma este, mert csatlakozhatnánk hozzájuk (mi, a vendégek). Bulizni mennek. Azt bizony ki kellett hagynom mert este már Manchesterben voltam. De mindenkinek ajánlom az ilyen koleszokat. A legolcsóbb és legkönnyebben barátkozós megoldás. Remek élmény volt.

Manchesterben pedig Andris volt az aki vendégül látott két napra. Ő is egy volt UWC diák, aki mellesleg Kispesten lakik 2 sarokra tőlem. Köszönettel tartozom neki, hiszen igazán jó host volt. Olyan önfeláldozó volt, hogy még kocsmába meg diszkóba is eljött velem, annak ellenére, hogy másnap dolgoznia kellett. Szolidaritásból én is vele keltem reggel 8kor és mentem várost és múzeumokat nézni. Második napomat teljes egészében a Tudomány és Ipari Múzeumban töltöttem. (Museum of Science and Industry) A tudomány és teknika fejlődéséről szólt, valamint ennek társadalombeli hatásairól. Ezen belül egyes részek Manchester és környékére koncentrálódtak. Sokat beszélt például az ipari forradalomról, a Manchester-Liverpool első vasútvonalról és a helyi egyetemek felfedezéseiről. Ajánlom mindenkinek, de legalább 2 napot rá kell szánni. Egyes részekre el sem tudtam jutni.

Este indultam vissza Edinburghba. A buszom 1 órát késett, de jól elvoltam, mert egy 30 fős egyetemista társaság velem utazott. Ők mind Manchesterben voltak Erasmus diákok.

Amint visszaértem a burghba elmentem Koloshoz és Balázshoz, hogy megkapjam a kulcsot Bálint lakásához. Csakhogy Bálint lakásának az ajtaja nem nyílt. Úgyhogy visszamentem aludni Balázsékhoz. Másnap újra próbálkoztunk, de az az ajtó bizony nem nyílik. Bálint kihívta a bérbeadót, hogy nézze meg mi a baj, de az bizony nem jön ki egy harmadik személynek. Úgyhogy most Kolosnál és Balázsnál lakom, amit tulajdonképpen marhára élvezek, de összesen egy hátizsáknyi cuccom van. Elvileg holnap érkezik Lisa, Bálint egyik lakótársa, és neki már biztos kijön a bérbeadó, hogy bejuttasson minket valahogy a lakásba.

Az utam során készült képeket itt meg lehet tekinteni:

ReUnion trip