Milano with Misha

Már az előző hétvégén meg akartam látogatni Mishát, aki nálam már volt 3 hete. De mivel arra a hétvégére lebetegedtem csúsztatni kellett a dolgot a mostani hétvégére. Viszont közbejött egy-két olyan programlehetőség, amit nem szerettem volna kihagyni. Először is szombaton egy közeli faluban dirt jump fesztivált rendeztek a helyiek és meghívtak engem is. Vasárnap pedig egy másik közeli faluban lett volna egy kis fun box verseny, amin szintén szívesen részt vettem volna.

Így tehát egész héten a hétvégémen gondolkodtam, mert tudtam, hogy Misha nagyon vár és tuti jót, de nem megismételhetetlent mulatnánk együtt, viszont ezek a bicós rendezvények csak most vannak és sok környékbeli riderrel megismerkedhetnék.
Legalább 3x meggondoltam magam és éppen a 4-re készültem pénteken suli után, amikor hazamentem és veszettül elkezdtem az interneten kutatni, illetve felhívogatni minden illetékest. Több mint 1 órámba telt, mire meghoztam a végső döntést. Kiderült hogy a szombati rendezvény inkább csak egy kis éjszakai bemutatózás majd buli. Az ottani néhány srác néhány srác nagyon profin tolja, úgyhogy a bemutatózásban nem sok hasznomat vették volna, főleg nem éjszaka egy ismeretlen pályán.
(Video a tavalyi rendezvényről itt látható: http://www.youtube.com/user/CPGANGchannel?blend=8&ob=5#p/u/0/YjjykhjqM3g )
Nem mellesleg este 8kor kezdtek volna el bicózni, nekem pedig 10kor jött volna Genovába az utolsó vonatom. A vasárnapi pálya meg elég kezdetlegesnek tűnik az internet alapján, drága lett volna az utazás és ott sem maradhattam volna sokkal többet. Szóval nyert Misha és Milánó, viszont mivel ennyit tököltem lekéstem a 4 órás vonatot.

Mentem hát a következővel, a 6 órással, ami 8ra ért Milánóba. Misha egy 5 literes hordó sörrel várt rám szeretettel, amit be is pusziltunk gyönyörűségesen. Utána egy kis esti séta a városban majd nyomás haza aludni, hogy fittek legyünk a szombatra, ami alaposan próbára tette állóképességünket.

Egy lightos 6 órás városnézés után fociztunk 2 órát Misha koleszos haverjaival. Mind a ketten lesérültünk úgy ahogy. Ő a bokáját csavarta ki én pedig a combom tövét meg könyökömet az agresszív de gyakorlatlan játékstílusomnak köszönhetően. Ugyanakkor Misha 1 én meg 2 gólt lőttünk, szóval nem voltunk rosszak. Mint, ahogy azt most már látom, a lábam elsősorban csak izomlázban szenved(ett), mert nincs hozzászokva ennyi futáshoz illetve a nagy pályához. Na de mit nekünk a fájás, azért lementünk a konditerembe breakelni egy órát, és persze ha már ott voltunk gyúrtunk is egy kicsit. :) Aztán 11kor kezdődött a buli...

Koleszos buli volt, ahol minden résztvevőnek 5 eurot be kellett fizetnie a közösbe. Így több mint 100 ember és 700 euronyi pia gyűlt össze. Amikor elkezdett játszani a DJ, 11kor, még senki nem volt a táncparketten. Ezt kihasználva mi breakeltünk még egy kicsit Mishával, aki már a lábujját is fájlalta egy rossz landolás következtében. Szóval amikor már járni sem bírtunk a fájástól, kezdtünk becsiccsenteni és ismét annyira összeizzadtuk magunkat, mint fürdés előtt (meg kapott tőlem egy hátraszaltót is) végre sikerült lebeszélnem a breakdance battle folytatásáról és elkezdtünk integrálódni. Ami elég jól is sikerült, de azért mindent nem fogok közzé tenni az interneten. :D Elég az hozzá, hogy hajnali 6kor kapcsolta ki a DJ (Mattia Tommasone) a hangot és mi még akkor is ott voltunk.

Mondanom sem kell, másnap délután 7ig csak fetrengtünk és fájlaltuk testrészeinket. Sajnos azonban muszáj volt megmozdulnunk és hazamennem. Misha kijött velem a vasútállomásra, ahol hihetetlen módon ismét véletlenül összefutottunk Chiara Paduanoval, aki öccsét látogatta Milanoban. (Ők azok, akiknél laktunk Monfalconéban néhány hétre.) Így legalább nem egyedül kellett visszavonatoznom Genovába. És ismét nem jött kaller a vonaton, úgyhogy legközelebb harmadszor is felhasználhatom ugyanazt a jegyet a Milano-Genova útvonalon.

Képeket raktam fel Facebookra, de sajnos (vagy szerencsére) csak a városnézésről vannak.

Is-is

Az ezelőtti hétvégén voltunk a híres Cinque Terrében, ami Olaszország egyik leghíresebb helye. Azért különleges, mert régen nem nagyon lehetett máshogy megközelíteni csak hajóval. Ugyanis az 5 kis falut mint hegyek zárják körbe és az egyetlen kiút a tenger. A fekvése tényleg nagyon szép volt. A program nem volt túlszervezve. A szervezők, az Erasmus Genova tagjai délután 4 órakor bejelentették, hogy most van 3 óra szabadidőnk. Nem cécóztam hát, alsógatyában irány a tenger. Nem sokan tartottak velem, pedig nagyon jó volt. Képeket raktam fel Facebookra.

(A lakótársaim: Joseph, Martin, Kevin és Én)

A legutóbbi hétvégén pedig Mishát akartam volna meglátogatni Milánóban, de sajnos lebetegedtem (már jól vagyok), úgyhogy itthon maradtam. Helyette rendeztünk szombaton egy házibulit, ami elég jóra sikeredett. Kb 25en voltunk, ennek ellenére sem piszkálódtak a szomszédok.

Dilemmában vagyok, hogy mit csináljak a következő hétvégén, mert Misha nagyon vár rám Milánóban, viszont egy közeli faluban lesz valami dirt jump rendezvény, ahol elvileg bicózhatnék. A legtöbben azt javasolják, hogy bicózni menjek, mert Milánóba máskor is mehetek. Azt hiszem igazuk van és Misha is megérti.

Régi vágyam valóra vált, beszereztem egy húzódzkodó rudat a lakásba. :) 26 euro volt a Dechatlonban. Ennyit megér egy izmos test. :D És még fúrni sem kellett, mert ahogy ránehezedek szétfeszíti magát és a két falat, ami közé beraktam.

Az órarendem úgy néz ki, hogy összeállt. Fel kellett vennem egy kurzust a közgáz szakról, mert a mérnökiből semmi arra érdemes nem fért már bele az órarendembe. Az óra neve valami olyasmi, hogy "Vállalati menedzsment és közgazdaságtan". Kedden, szerdán és csütörtökön van délután 16:30 és 18:00 között, ami kb. a legrosszabb időpont szerintem, mert így teljesen megöli a délutánomat. A többi tárgyam reggel 8:00 és 16:00 között szokott lenni egy egészen másik helyen. Maga az óra abból áll, hogy megállás nélkül magyaráz a nő és nyomkodja a prezentációját, ami olyan mintha egy esszé lenne. Mindenki szorgalmasan másolja én pedig azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák.

Szóval elég nehezek olaszul az órák, annak ellenére, hogy a szintfelmérő teszt alapján a legjobb 10%-ban vagyok az Erasmusosok között. És mivel nem voltunk elegen, ezért nem is indítottak (még) nekünk nyelvórákat. A lakótársaimnál jobban beszélek olaszul és angolul is. A múltkor direktbe raccsolnom kellett, hogy a német srác megértse azt a szót, hogy "room" (szoba).

Én azt hittem, hogy az Erasmusnak az a lényege, hogy egy olyan országba menjünk tanulni, aminek a nyelvét már beszéljük, így ne veszítsünk évet az otthoni egyetemünkön. De valójában úgy látom, hogy ez nem így van. A legtöbben azért jöttek, hogy bulizzanak illetve a nulláról kezdve megtanulják az olaszt. Ha ezt tudom, akkor lehet, hogy inkább Németországba mentem volna Erasmussal, hogy megtanuljak németül. Ráadásul legalább lett volna mit csinálnom a nyáron, hiszen az Erasmus 500 euroval támogatja az adott nyelv tanulását. És mint megtudtam Edinburghból én vagyok az egyetlen gépésztanonc, aki külföldre ment idén (Erasmussal), tehát a német lehetőséget ki sem használták. Persze ezzel most már nem tudok mit csinálni, de egy állandó rossz érzéssel tölt el. Egy év alatt megtanulhattam volna ragyogóan németül. Ráadásul Genova nem is tetszik.

Alig van 1-2 biciklis az utcán, ami annyira nem is zavar, de emiatt persze bringatárolók sincsenek. Az előbb voltam a menzán, ahol az épület előtt a korlátnak láncolva hagytam a bringámat. Amikor visszamentem valami illetékes néni, be is támadott, hogy ez itt nem parkoló, itt nem lehet hagyni a biciklit, ha még egyszer itt hagyom akkor elvitetik. Arra a kérdésre, hogy vajon hol hagyhatnám, pedig csak annyi volt a válasza, hogy az nem az ő problémája...

De, hogy ne csak panaszkodjak, megemlíteném, hogy tegnap voltam egy házibuliban, ahol kb 50-en voltunk. Elég jóra sikeredett. :) Most szundítok egyet, még a délutáni órám előtt, hogy este tudjak menni a Club Fellini nyitóbulijára. :)